Milyen az élet Ausztriában, milyen emberek az osztrákok?

Betonacélfeldolgozással és hegesztéssel foglalkozó munkatársaink 11 külföldi telephelyen tevékenykednek, aminek egy része Ausztriában található (Klagenfurt és Linz városok környékén). Akik még soha nem dolgoztak külföldön, azok között előfordul, hogy eleinte tartanak a kulturális különbségektől, ezért nézzük meg közelebbről is, hogy milyen a hétköznapi élet a “sógoroknál”’!

Mintha csak itthon lennénk?

Nem árulunk el nagy titkot akkor, amikor elmondjuk, hogy a magyar munkavállalók valóban Ausztriában érezhetik a leginkább otthon magukat. Köszönhetően az évszázados történelmi hagyományoknak – és a Habsburg-birodalommal való kölcsönös függésnek. Nem véletlenül hívjuk mi is sógoroknak az osztrák embereket. Ők is imádják a rántott húst (csak itt Wiener Schnitzel vagy rántott csirke esetén Wiener Backhendl a neve), a pörköltet (figyelem, Ausztriában a Gulasch nem leves, hanem pörkölt), a süteményeket (császármorzsa, madártej, Sacher-torta, almás-rétes, csak hogy néhányat említsünk), a jó borokat (kékfrankos, zweigelt, zöldveltelini, rizling), szeretnek napjában többször is kávézni, szívesen tréfálkoznak és persze lelkesen mulatnak, amikor csak alkalom nyílik rá.

Ausztria túlnyomórészt katolikus ország, a hivatalos ünnepeik nagy része is katolikus egyházi ünnep, de természetesen tiszteletben tartják más vallásúak szokásait és azok ünnepeit is. A tipikus osztrák ember barátságos és vidám. Szeret ünnepelni, énekelni és táncolni – még akkor is, ha semmi érzéke hozzá, amiből aztán számos mulatságos történet kerekedett ki már eddig is. Mindegyik tartomány lakója felettébb büszke a helyi identitására és büszkén vallja is, hogy ő például stájer, vagy karintiai, vagy tiroli, salzburgi vagy épp “bécsi” – mert persze Bécs egy külön kategória, ahogyan a főváros hivatalos szlogenje is mondja (Wien ist anders, azaz magyarul: Bécs másmilyen).

Na és milyenek a külföldiekkel szemben?

Ha őszinték akarunk lenni, azt kell mondjuk, a külföldieket szeretik is, meg nem is. Attól függ, hogy honnan jött az illető. Minket, magyarokat és a cseheket általában szeretik, a svájciakat tisztelik, a németeket irigylik. A városokban általában toleránsabbak a külföldiekkel szemben, vidéken értelemszerűen kevésbé – ahogy nálunk is. Az mindenképpen elmondható, hogy egy külföldinek alapból jobban kell bizonyítania, meg kell becsülnie magát – különben könnyen rásütik a bélyeget. A magyarokkal szemben azért is nyitottabbak, mert értékelik, hogy könnyen feltaláljuk magunkat, meg tudjuk oldani a problémákat és szorgalmasak vagyunk – na ezért is mondhatjuk, hogy szerencsére a magyar munkásnak van becsülete Ausztriában. Az osztrákok ugyanis nem nagyon tűrik a tétlenséget. Alapvetően megfontoltak, de szépen, folyamatosan és precízen dolgoznak és ezt várják el másoktól is. A munkában szeretik a rendszereket, az optimális időbeosztást, és a pontosságot – ebben a tekintetben igen hasonlítanak a németekre.

Mivel Ausztria tele van gyönyörű tájakkal, így az osztrákok nagyon szeretik a természetet, illetve az állatokat is, így nem csoda, ha szinte az egész ország egy nagy nemzeti park. Az osztrákok szeretnek dolgozni a ház körül is, folyamatosan rendezgetik, szépítgetik a kertjeiket, utcáikat, tereiket is, hiszen ezek kiválóan alkalmasak a társasági élethez. Szeretnek kerti-partikat tartani, de rosszabb időben a barátokkal való közös filmnézés is teljesen megszokott.

“Joschi, kumm mal…”

Az osztrák emberekkel való kapcsolattartás talán legnehezebb pontja a dialektus, a tájszólás. Magyar szemmel (és füllel) szinte elképzelhetetlen, de a helyi tájszólások olykor annyira különböznek egymástól, hogy még a tévében is feliratozni kell egy-egy ízes vidéki dialektusban nyilatkozó riportalanyt. Aki az iskolában tanulta a németet, az számítson arra, hogy majdhogynem újra kell kezdenie az egészet. Az a legjobb, ha valaki helyben szedi fel a szavakat és nem különösebben foglalkoztatja a tankönyvi tisztaságú nyelvtan.

Természetesen a gyomrukat sem kell félteni, hiszen ők sem vetik meg a jó kiadós étkezéseket és persze a finom italokat sem. Alapvetően egy szabad felfogású, természetszerető, pedáns, de jó humorú és derűs népről van szó. Érdemes nyitottan és barátságosan közeledni feléjük, akkor minket is nagy valószínűséggel elfogadnak.

A röviden leírtak bemutatják, hogy az osztrák emberek általában milyenek. Azonban ne ijedjen meg senki ettől, hiszen magyar cégként magyarul beszélő munkatársakat keresünk. Nem szükséges a német nyelvtudás, hiszen magyar munkatársakkal dolgozik és magyarokkal együtt lakik minden kollégánk.

Ha szeretne Németország vagy Ausztria területén dolgozni betonacél-feldolgozóként vagy CO₂ hegesztőként német nyelvtudás nélkül is, akkor itt tud jelentkezni személyes interjúra!