Manapság nem könnyű jól fizető és egyúttal biztos, stabil, hosszútávra tervezhető, tisztességes munkához jutni, főleg nem a fizikai munkások számára. Éppen ezért, ha ilyen lehetőségre bukkanunk, érdemes kihasználni. Az alábbiakban két rendkívül fontos és hasznos tanácsot adunk ahhoz, hogy elnyerjünk egy akár évtizedekre szóló és kiszámítható anyagi biztonságot garantáló állást.
Ismerje fel a csalókat!
Sajnos az internet névtelenségébe burkolózva számos csaló vállalkozás és megbízhatatlan közvetítő kínál álláslehetőséget „tuti külföldi munka” címen. Az ilyenek általában előre elkérnek 30 ezer – 50 ezer forintot vagy még ennél is nagyobb összeget „adminisztrációs vagy regisztrációs díj” fejében, aztán kamu címeket adnak meg a kiszolgáltatott jelentkezőknek. Vagy csak később derül ki, hogy az állást már betöltötték – „sajnálattal közöljük, hogy…” szokott ilyenkor a szöveg kezdődni. Vagy ha fel is veszik a jelentkezőt, azt „elfelejtik” közölni, hogy a külföldi szállást az embernek magának kell fizetni – ráadásul euróban! A rengeteg apróbetűs hivatkozást, kifogáskeresést meg aztán ne is említsük!
Hogyan lehet az ilyen csalókat egyből felismerni?
Sajnos a csalók pont attól csalók, hogy rendkívül jól tudják álcázni magukat, de az egyértelműen egy intő jel, ha a cég előre pénzt kér a jelentkezőktől. Az olyan „közvetítőket”, akik előre pénzt kérnek a munkásoktól (bármilyen indokra hivatkozva), jobb messziről elkerülni, de legalábbis azonnal faképnél hagyni, ha nem akarunk pórul járni!
De haladjunk szépen tovább! Tegyük fel, hogy egy valóban jó és megbízható álláshirdetésre bukkantunk (például hegesztők számára), mit kell tenni azért, hogy el is nyerjük az állást?
Legyen egy jó önéletrajza!
Az első lépés az önéletrajz, hiszen az internet világában már szinte minden normális céghez e-mailben kell eljuttatni az előre megírt önéletrajzunkat. Ha nincs otthon számítógépünk, akkor kérjük meg valamelyik barátunkat, vagy forduljunk bizalommal a helyi munkaügyi központhoz, ahol segíteni fognak az önéletrajz összeállításában és elküldésében.
Egy jó önéletrajz pedig olyan, hogy „beszél helyettünk”, annak kell első lépésben meggyőznie a munkáltatót arról, hogy érdemes tovább foglalkozni velünk. Egy-egy jó állásra akár több tucat önéletrajz is érkezhet, ezért az első átnézés során egy-egy emberre csak pár másodperc jut. Ez alatt a pár másodperc alatt kell kedvező benyomást tennünk!
Olyan önéletrajz kell tehát, ami pár másodperc alatt átlátható. Később persze alaposabban átnézik azokat, amelyek átmennek a rostán, de ahhoz át is kell jutni a rostán. Fontos, hogy legyen benne fénykép, mégpedig jó, előnyös fénykép, ne olyan, ami a focicsapat tablójáról lett kölcsönözve, és pláne ne házibulis szelfi. Emellett legyen szépen átláthatóan tagolva, a fontos részeket írja ki vastag betűvel.
És persze legyenek benne a legfontosabb adatai: a lakcíme, a telefonszáma, az e-mail címe, az életkora, a végzettsége, az előző munkahelyei – azt is írja ide, hogy ott pontosan mit csinált, és persze a dátumok. Írja le a jelenlegi helyzetét (pl. munkanélküli vagyok, vagy ennél és ennél a cégnél dolgozom), továbbá, hogy van-e valamilyen jogosítványa.
Ha egy olyan ismerős ajánlotta Önnek az állást, aki már a megpályázott cégnél dolgozik, akkor mindenképpen írja be az önéletrajz végére az ő nevét, a telefonszámát, és hogy mikor lehet őt hívni. Tegyen így akkor is, ha a mi cégünk, a Technomatic Kft állásaira jelentkezik, egy jó ajánlásnál ugyanis nincs jobb referencia!
Ami az egészségügyi alkalmasságot illeti: nálunk háziorvosi papírokat nem kötelező bemutatni, de minden belépő köteles tájékoztatni minket arról, ha van valami súlyos egészségügyi baja. A jó fizikum fontos, mert a fizikai munkához a tempót bírni kell.
A Facebookon azt tapasztaljuk, hogy vannak, akiknek gyanús, hogy nem várunk el szakképesítést a hozzánk jelentkező hegesztőktől. Pedig nincs ebben semmi meglepő. Minket ugyanis a valós szaktudás érdekel, nem pedig a papírok. Éppen ezért a próbaidő során mi magunk teszteljük le, hogy mit is tudnak a hegesztők. Aki valóban tud dolgozni, az ne a papírokat mutogassa, hanem a valós munkáját. Ebben ugye egyetértünk?!